Srpski 
Magyar 
English 
Krstajić Zenicában született és nevelkedett, a akkori SZFR Jugoszláviában, a mai Bosznia-Hercegovinában, egy Bijeljinából származó boszniai szerb édesanya és egy žabljaki (Montenegró) édesapa gyermekeként. Miután a Čelik Zenica utánpótláscsapataiban játszott, Krstajić 1992 áprilisában, a boszniai háború kitörése után Kikindára költözött, az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaságba, a mai Szerbiába. Fél évig a Zentánál játszott. Ezután az OFK Kikindához igazolt, amely akkoriban élvonalbeli klub volt. Egy sikeres szerb labdarúgó karrierjében egyszer eljön az a pillanat, amikor el kell dönteni, hogy az ember a Partizannak vagy a Crvena zvezdának szeretne-e játszani, és Krstajić 1996-ban a Partizan mellett döntött. Krstajić elmondása szerint a Crvena zvezda is érdeklődött iránta, de mivel Partizan-szurkoló családból származik, úgy döntött, kedvenc klubjával ír alá szerződést. A Partizannál töltött négy és fél éve több mint sikeres volt - háromszor nyert bajnoki címet (1996, 1997, 1999), valamint 1998-ban kupagyőztes is lett.
Zentán született 1932. január 14-én, és Újvidéken hunyt el 2008. február 4-én. Pályafutását az FK Zenta csapatában kezdte, amely 1950-ben megnyerte a Vajdasági Liga bajnokságát. 1953-tól 1963 szeptemberéig, leggyakrabban hátvédként és center-fedezetként, 157 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és hét gólt szerzett az újvidéki Vojvodina színeiben. Egy felejthetetlen generáció tagja volt olyan játékosok mellett, mint Boškov, Veselinović, a Krstić fivérek, Rajkov, Ivoš és mások, de a fiatalabb, első bajnoki címet szerző generációnak is részese volt olyan társakkal, mint Pantelić, Brzić, Takač, Nikolić, Sekereš és mások. Egy szezont (1963-1964) az osztrák SK Austria Wien csapatában töltött, majd 1964-65-ben a holland Enschedese Boys együttesénél játszott, ahol be is fejezte pályafutását.
A jugoszláv "B" válogatottban lejátszott három mérkőzés mellett hét alkalommal szerepelt a jugoszláv válogatottban is. 1960. január 1-jén mutatkozott be Marokkó ellen (5:0) Casablancában, utolsó mérkőzését pedig 1960. szeptember 10-én játszotta Dánia ellen (3:1) Rómában, az olimpiai torna döntőjében, amelyen a válogatott az egyetlen aranyérmét szerezte. Játékos-pályafutása befejezése után is a Vojvodinához kötődött, ahol a szűkebb vezetőség tagja volt. Előrehaladott korában is, megromlott egészsége ellenére, hűséges maradt a Vojvodinához nézőként és lelkes szurkolóként.
Nikolics Zentán született 1987. december 31-én, szerb–magyar kettős állampolgárságú korábbi magyar válogatott labdarúgó.
Az első száz élvonalbeli találatához 167 NB I-es mérkőzésre volt szüksége. Ezek közül 30 gólt a Kaposvár játékosaként szerzett, a többit a Videoton csapatában. A MOL Fehérvárban 9 idény alatt 224 bajnoki mérkőzésen összesen 117 gólt szerzett. A Legia Warszawával a 2015–16-os szezonban bajnoki címet szerzett, Lengyel kupát nyert és ő lett mindkét sorozat gólkirálya. Az ezt követő évben a Major League Soccer, azaz az észak-amerikai bajnokság gólkirályi címét is megszerezte 24 góllal.
Nikolics a pályafutása során eddig négyszer ért el mesterhármast. Egyszer a magyar élvonalban a Kaposvár játékosaként, a 2009–10-es szezonban a Diósgyőr ellen, kétszer a lengyel élvonalban a Legia Warszawa játékosaként, a 2015–16-os szezonban a Cracovia Kraków és a 2016–17-es szezonban a Górnik Łęczna ellen, melyen utoljára húzta magára a Legia mezét, valamint a 2017–18-as szezonban a Chicago Fire színeiben a Philadelphia Union ellen. Duplázni 33 alkalommal tudott.
Bajusz a zentai labdarúgás történetének egyik legnagyobb ikonja, aki az 1960-as években élte fénykorát a Zenta csapatában. A legendás balszélső kiváló gyorsaságáról, pontos beadásairól és technikás játékáról volt ismert, amellyel rettegésben tartotta a korabeli vajdasági és szerbiai mezőny védőit.
Teljesítményére országos szinten is felfigyeltek, így bekerült a rendkívül erős jugoszláv amatőr válogatottba, ami abban az időben óriási elismerésnek számított.
Özvegy (akit a zentaiak leggyakrabban csak „Jocának” emlegetnek) a zentai labdarúgás egyik legmeghatározóbb, emblematikus alakja. Aktív játékosként kiváló kapus volt, később pedig edzőként, szakvezetőként és klubtitkárként szentelte szinte az egész életét a futballnak. Pályafutása szorosan összefonódott a Zentával, ahol fiatalon bizonyította tehetségét. Reflexeinek és magabiztos kapusjátékának köszönhetően hamar a csapat alapemberévé vált.
Kapusteljesítményére magasabb szinten is felfigyeltek, így került a korszak egyik neves és erős vajdasági együtteséhez, a nagybecskereki Proleter Zrenjaninhoz. Itt komoly országos és regionális szintű bajnokságokban is megmérettethette magát, értékes tapasztalatokat szerezve a jugoszláv labdarúgás elitjének kapujában.